Itt sellőkről szóló, legalábbis a tengerről és a vízről szóló történeteket, verseket olvashatsz.

 

---

 

Álom

Legyek az álomban tenger,
végtelen ég kék,
messziről jövő nyári zápor...

Aszfalton gőzölgő forró pára legyek,
Lenyugvó napba mikor belenézek...

Síratom emlékeimet, s újra végigélem,
pereg a perc, s én futok utána,
jelenemet egyszer talán utolérem...

 

 

 

 

 

Álomtenger...

nyugtalanul aludt, meleg, nyáresti az éjszaka, éjjel két óra, majd hirtelen felriad, szája kiszáradva, szíve hangosan kalimpál, nyomasztja s egyben hatalmas kérdőjellé feszül benne az álom, az álommaradékok amiket hirtelen szeretne megfejteni, kibotorkál a konyhába, lámpát sem gyújt, felesége nyugodtan alszik, lánya a másik szobában éppen fordul egyet, automatikusan a cigarettáért nyúl, majd poharába vizet enged, közben kinéz az alvó éjszakába, csak a parkoló autók ablakain csillannak a fények, a távolban egy másik éjszakai nem alvó gyújt lámpát, lassan szájához emeli a poharat, iszik, ahogy a víz a pohárfalához billen, szinte belékapaszkodva, hirtelen az előbbi álom foszlányai eggyé válnak...

a férfi megállt, a haragos hullámok szilánkokká zúzódtak a hatalmas sziklákon, a vízpermet teljesen beteríti, szereti elnézni ilyenkor a tengert, a távolban fel -feltűnő városok, települések apró fényeit, utazott, nagy utazása jutott eszébe, amikor gyógyítani indult egy beteghez...

apró kis hajó a nyílt tengeren, ö egyedül van, nem tudja mitől mozog előre mégis halad, távol a túlpart, majd hirtelen a vízbe esik, semmi félelem, pánik, otthonosan mozog a vízben, tudja élni kell, hisz várják..

majd odaér s gyógyítani fog, majd segítenek neki...

közben lassan hajnalodik, az Athos hegyei mögül reggelre kél a nap, csillogásra ébred a világ, bokáig a hűvös vízben, csak áll, mozdulatlan, betölti a látvány mint mindig, a lélek ezen fokú ébredése, nap mint nap, a meghatározó feltöltődés, most nem meditál mint ahogy szokott, talán a megszokott kis mondóka, talán az nem maradhat el...

Általad lettem olyan amilyen vagyok, s tőled kapom, amit továbbadhatok...

megállnak a hajnali kóbor kutyák, csendben, csaholás nélkül, szinte áhítattal nézik a megszállottat, aki évek óta ugyanezt teszi, lassan elindulnak a parton, néha még visszanéznek, de ö csak mozdulatlan, egyre kisebbedő pontocska a tér horizontján...

a pohár üres, talán percek, talán egy óra, csak ül a konyhaszéken, az ablakon kívüli 'való világra' gondol...

lassan a felesége mellé visszacsusszan, a takaró már kihűlt, érzékei kihegyeződve, valahol messze megcsikordul az első villamos, ébred a város, az első buszok halk, még utas nélküli hangja, lassan lecsukja a szemét, újra a tenger, az álom tengerébe merül...

csak így maradni, sokáig, így...

 

A delfin és a bálna

Egyszer régen, mikor az időt még nem mérték a szigorúan kattogó fogaskerekek, élt akkoriban egy ősz öregapó, akinek semmi egyebe nem volt, csak két szerető gyermeke: Bálna és Delfin, egy behemót fiú és egy szorgos leányka. Nem is vágyott ő soha földek és tengerek gazdag kincseire, csak gyermekei boldogságára.
- Én nem maradhatok itt veletek, hamarosan el kell mennem, de ti sose hagyjátok el egymást! - mondta gyakran, és egy gyászos reggelen, könnyű lelke végleg elrepült.
Ettől kezdve a két testvér úgy óvta egymást, mint ahogy édesapjuk tette, valaha.
Szegényebbek voltak, mint a templom egerének legkisebb bolhája, ám a törékeny Delfin serényen dolgozott, szántott és vetett, aratott és őrölt, így tudott sütni olykor a kemencében egy mosolygós, kis kenyérkét. Csakhogy a melák Bálna lusta volt, és olyan mohó, hogy felfalt minden fényes kiscipót, amit csak húga kisütött, és mivel a munkához nem fűlt a foga,
egyre kövérebbre, és kövérebbre hízott.
Ám egy este kinyitotta Delfin a kemenceajtót, és így szólt:
- Ezt a kiscipót holnap elviszem a legfőbb varázslónak, Terek urának, hogy ezután is legyen jószívű hozzánk, ne bántson minket.
De bizony, másnapra ennek a cipónak is nyoma veszett Bálna feneketlen gyomrában, és mivel a legfőbb varázslónak egy picinyke morzsa sem jutott belőle, rettentően megharagudott.
- Bálna! Légy átkozott, ne kerülj többé az emberek szeme elé, süllyedj el szégyenedben! - kiáltott dühöngve Terek ura. - Egy ilyen óriás, mint te, nem bújhat el a szárazon, ezért ettől a pillanattól kezdve, neked és utódaidnak örökké az óceánok mélyén kell bujdokolnotok. Csak friss levegőért bukkanhattok fel, néha, és sosem pihenhettek, mindig úsznotok kell, hogy
jóllakjatok!
Attól a naptól fogva, Bálnát senki nem látta többé. Még Delfin sem sejtette, hová tűnt az ő kedves, behemót fivére, de valami a szíve mélyén mindig az óceánhoz hívta. Hajnalanta leült a végtelen vizek partján, és eszébe jutottak öregapó aggódó szavai.
Lám - gondolta magában -, Bálna mégis itt hagyott. Szomorúan nézte a fehéren fodrozódó hullámokat, mígnem egy reggel odaúszott hozzá Százvizetvi sellő, az óceán csodatévő vízi tündére.
- Látom arcodon a mérhetetlen bánatot - mondta -, mi bánt ennyire, hogy még a suttogó hullámok szelíd muzsikája sem vidít fel?
- Magam sem értem, mi történt... - felelte Delfin, és elmesélte, hogyan maradt árván, és egyedül.
Százvizetvi sellő nagyon megszánta, de tudta, mi módon segíthet rajta.
- Én láttam a Bátyádat, itt, az óceán vizében, és te is megtalálhatod. Ha belebújsz a ruhámba, könnyedén siklasz a legszilajabb hullámok között, kitérnek előled az éles korallzátonyok, és a legmélyebb tengerek alján is felkavarhatod az iszapot. Csak az a fontos, bízz a varázserőmben, és mindig végy mély lélegzetet, mielőtt alámerülsz! Addig én felveszem a te ruhádat, és meglesem, mit tesznek az emberek, a homokos fövenyen túl.
Így is történt, Százvizetvi sellő és Delfin ruhát cseréltek, egyik elmerült az emberek zajló tengerében, a másik pedig a sűrű óceánban. Talán a kis Delfin hamarosan megtalálta a lomha Bálnát, és talán Százvizetvi sellő is boldogan élt, az emberek között, de a ruhájukat, biztosan nem cserélték vissza, soha többé.

Magányos sellő...

 

Lesújt a villám,feldörren az ég,

egy sellő ül a sziklán,mint

a haragos tengeren,a csillogó hullám.

Derékig érő barna haját,gyöngyökkel fűzi át,

Az igaz szerelemre vár de nem talál

Szomorúan könnyesen,

beveti magáta tengerbe,

"Habbá válva már nem lesz kétség felette"

 Daniell Lenhard

 

 

A Lorelei, ki tündér s szikla is

A Rajna-parton, Bingenhez közel,

Elvette hajdan sok hajós eszét.

Arany haját ki látta, elmerült.

Megváltoztunk. Az is, ki jár hajón.

A Rajna keskeny gátak közt folyik.

Ma senki sem borul a vízbe, mert

Egy szőke nő folyton fésülködik.

 

 

Ne hívogass, te sellő, édes hangodon,

Megfúlni húgod könnye tengerén,

Előbb imádlak téged, szép szirén, szirén.

 

Kapj el egy hulló csillagot,

Sellő-dalt oktass hallani,

Irigy döfését távol tartani –

 

 

Hallottam a víz lányait, egymásnak daloltak.

Nem hiszem, hogy valaha is csak nekem dalolnak.

Láttam, hogy a hullámokon vadul lovagoltak,

Fésülték a visszafújt víz hófehér haját,

Mikor a szél oda-vissza fúj vizet és önmagát.

Rőtszínű, barna moszatkoszorúkkal a sellők

Hívnak, a tenger alatti termekben vagyunk.

Emberi hang, ha felébreszt, megfulladunk.

 

Egy parti sziklán ültem egykoron,

S egy vízi lány, kit delfin háta hord,

Oly édes, mézes hangon énekelt,

A zajló tenger is lenyúgodott,

Az égmagasról csillag hullt alá,

Meghallani a hableány-zenét.

 

Kis Jack nagyon bosszankodott,

Hogy bár olyan helyen lakott,

Hol annyi volt a sellő, mint homár,

De ő egyet sem láthatott.

Napkelet:A sellők   című történetből részlet

 

 

 

 

 

Lorei

Nem tudom, mit jelentsen,
oly szomorú vagyok;
egy régi mese mindig
fejemben kavarog.

Hûvös van és homály száll,
a Rajna hömpölyög,
a hegyet körbe fényli
alkony-sugaru köd.

A magas bíbor csúcson
ül a gyönyörü lány,
ékszere sziporkázik,
és arca halovány.

Fésüli arany fürtjét,
és úgy dalol, dalol -
különös, édes dallam
fáj, sajog valahol.

A hajós szívét fogja,
mit fájdalom facsart,
csak néz, néz a magasba -
...Csattan a sziklapart.

Csónakát hideg hullám
nyeli a mélybe le. -
Szép Lorelei a gyilkos,
és bûvös éneke.

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Sellő versek.►
Minden ami kell neked ...itt megtalálhatod...=D - © 2008 - 2024 - sztarokcsakneked.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat