Rocío sok pályatársához hasonlóan már kiskorától kezdve magába szívta a színészmesterség művészetét, apja ugyanis az elismert színházi direktor és színművész, Rafael Banquells, anyja pedig az Esmeralda házvezetőnőjeként, Crisantaként ismerős Dina de Marco volt. Testvérei között is találunk művészi ambíciójú utódokat, húga, Mary Paz szintén színésznő, Rafael apjukhoz hasonlóan rendező, és azt hiszem, Silvia Pasquel-t,Az ősforrás Pilarját sem kell bemutatni senkinek, aki Rocío féltestvére: Rafael Banquells balkézről való lánya Silvia Pinaltól. Na igen, több itt az összefonódás, mint a klasszikus magyar irodalom költői és családjaik között. Rocío első szerepét a Gutierritos című sorozatban kapta édesapja mellett, aki sokáig egyengette lánya karrierjét, Rocío a Cuando me enamoróigl egkiemelkedőbb szerepét, a Los ricos también lloran Esther-jét is neki köszönheti, hiszen a Televisa első nemzetközi sikerű szuperprodukcióját is édesapja rendezte. Esther a történetben, melyet később a María la del Barrioképében gondoltak újra, az utóbbi Soraya Montenegrójának megfelelő karaktert játszotta, és Verónica Castro kezéről próbálta lecsapni Rogelio Guerrát. Már itt is nyilvánvaló volt, hogy Rocío elsősorban negatív szerepeivel arat majd sikert a tévéképernyőn. Érdekes módon azonban a '80-as évek végével kezdet eltűnedezni a tévéből, inkább zenei karrierjére koncentrált, hiszen úgy érezte, csengő mezzoszoprán hangját kár lenne kihasználatlanul hagyni: összesen tizennégy albumot adott ki a '90-es évek végéig, amelyeken mindenféle stílusban énekel, 2007-ben pedig egy újabb nagylemezzel és egy válogatásalbummal egybekötött koncert-dvd-vel örvendeztette meg rajongóit. Elmondása szerint most, hogy aCuando me enamoro véget ért, egy duettalbummal szeretne visszatérni a zenei térképre. Számtalan színházi szerepe közül a legkiemelendőbbek musical-alakításai, játszotta Kanna mamát a Szépség és a Szörnyetegben, a Mamma Mia főhősnőjét, valamint a címszereplőt az Evitában, melynek sokan hosszabb távolmaradását is tulajdonítják a szórakoztatóipartól a 2004-2007 közti időszakban: a darab készítői ugyanis sikkasztással vádolták a színésznőt, aki emiatt ott is hagyta a produkciót. Később úgy nyilatkozott, egy csontozatában támadt betegség miatt kellett beiktatnia a kényszerpihenőt.
2007-ben ő volt az egyike a nagy visszatérőknek Carla Estrada Pasión c. telenovellájában, ahol kivételesen pozitív szereplő volt, egy évvel később pedig a Cuidado con el ángelben tett keresztbe lépten-nyomon Marichuynak. Igazán átütő sikert azonban csak a machiavellikus Pepa/Fina figurája hozott neki a Cuando me enamoróban, melyért a legjobb női főgonosznak járó TvyNovelas-díjat is bezsebelhette, teljesen megérdemelten. "Nagyon erős karakter, egy iszonyatos nő, soha nem gondolnám, hogy létezik ilyen ember, aki ilyen betegesen szereti a saját lányát és ilyen betegesen gyűlöl egy olyan tüneményes teremtményt, mint Renata, azt a lányt, akit csecsemőként elrabolt. Finát rendkívül frusztrálja a kislány jelenléte, és az, hogy gyakorlatilag semmit nem ért el azzal, hogy annak idején elszakította az anyjától."
A színésznő számára sokszor igencsak kimerítőnek bizonyult Fina megszemélyesítése: "Sok jelenetben elég kényelmetlenül éreztem magam, voltak börtönös jelenetek, ahol nagyon csúnya dolgokat vágok Silvia fejéhez, ő pedig olyan hihetetlen átéléssel reagálta le a dolgokat, hogy a jelenet végén könnyes szemmel kellett tőle bocsánatot kérnem, amiért ezt tettem vele. A helyzet az, hogy tényleg kötődni kezdesz egy idő után a karakterhez, még ha nem is szereted, sokszor ijesztő, hogy én magam közvetítek olyan szörnyű érzéseket, mint amik ebben a nőben lakoznak." Fina ördögi jelleme ellenére azonban Rocío saját elmondása szerint még sosem kapott annyi bókot és pozitív kritikát, mint most.