Kicsi boszorkány, a halál van az ágyadban,
Aki veled alszik, öleld ezért lágyabban!
A halál jár veled, a szerelmed is halálos,
Ezért leszel örökkön- örökké magányos.
A csókod éget, a szemed villan,
S a józan ész elillan,
Parancsolsz a férfinak, s elégeted,
Ez lesz a te nagy, örök végzeted.
Harmadnapra meghal, ki veled hál,
Eddig tart az élet, s egy éjszaka a halál.
Homlokodon a jel, el vagy átkozva,
Ezért élsz a világtól elzárkózva.
Szeretnél, e helyett halált osztasz,
Testeket a lelküktől megfosztasz.
Szép, és borzalmas a sorsod,
S a szégyent mindig a válladon hordod.
Meglátod a ki nem mondott szót,
Szemeiddel szórod a bosszút.
Csókod nyomán kinyílik a halál,
Mely minden bűnös lelket megtalál